Életvázlat

Kalandokkal teli életem nem a legegyszerűbb, pláne nem rendezett családi körülményekből indult – talán épp ezért lett olyan kalandos? Viccet félretéve, a gólya lepottyantott egy érzelmileg és fizikailag is szétzilált családba, jó messzire mindentől egy icipici somogyi helyre, Tátompusztára.

Itt nem volt sok minden egy tehenészeti telepen, gépműhelyen és egy adminisztrációs épületté alakított kastélyon kívül – valamint kb. 30 családnak otthont adó szolgálati lakások. Mi is egy ilyenben laktunk szüleimmel, akik helyben dolgoztak. Illetve születésem után nem sokkal apukám egyetemre járt Hódmezővásárhelyre, majd besorozták másfél évre, így sokat nem találkoztunk.

1982-ben a család különböző indokokkal szétdarabolta életem, hétközben Kaposvárott nagymamámmal egy WC, és fürdőszoba nélküli szoba-konyhás leválasztmányban éltünk, míg hétvégéim és a tanítási szüneteket továbbra is Tátompusztán töltöttem. E kettősség miatt akkor szűk baráti kapcsolatok nem alakulhattak ki, és a szülőktől való távollét is mély nyomokat hagyott. Nem is voltam „jó gyerek” a maga hétköznapi értelmében – viszont törekedtem, de sajna a beilleszkedés már akkor sem ment.

A rendszerváltás időszaka számos tragédiát hozott a család életébe, munkanélküliség, magánéleti válságok és válás is nehezítette a körülményeim. Ez az időszak padlóra küldött minket.

Persze nem kellett nagyot zuhanni, de gyakorlatilag mindenki összeveszett mindenkivel. Ahogy az lenni szokott – mindenki mindenkit okolt mindenért – aminek gyerekként voltam a közepében. Két tragikus haláleset is történt a családban, apukám pszichiátriára került, a korábbi gazdaság összeomlott, széthullott a már addig is gyufaszálon egyensúlyozó élet. Szülői döntés okán – a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskolába nyertem felvételt, ”Általános állattenyésztő és állategészségügyi technikus” szakra.

A rendszerváltás időszaka számos tragédiát hozott a család életébe, munkanélküliség, magánéleti válságok és válás is nehezítette a körülményeim. Ez az időszak padlóra küldött minket. Persze nem kellett nagyot zuhanni, de gyakorlatilag mindenki összeveszett mindenkivel. Ahogy az lenni szokott – mindenki mindenkit okolt mindenért – aminek gyerekként voltam a közepében. Két tragikus haláleset is történt a családban, apukám pszichiátriára került, a korábbi gazdaság összeomlott, széthullott a már addig is gyufaszálon egyensúlyozó élet. Szülői döntés okán – a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskolába nyertem felvételt, ”Általános állattenyésztő és állategészségügyi technikus” szakra.

Sajnos nem volt az én közegem. A családi zűrök miatt ezekben az években 4 helyen laktam, igazi otthonom nem volt, és 15 éves korom óta dolgoztam. Ez úgy nézett ki, hogy vasárnaponként hajnali 4-öt körül mentem a vásárba árulni, hétköznap pedig suli után különböző motyókkal ügynököltem. Éjfél körül kerültem ágyba, hajnalban mentem. Tanulás, szórakozás sajnos nem volt jellemző, gyakran órán aludtam, szóval nem egyszerű eset volt a srác. Mindemellett keményen megtanultam, milyen a „fekete pedagógia”, talán ez a tapasztalás vitt később a neveléstudomány és a „második esély” világa felé.

Végül – bár 1994-ben érettségiztem – pályaelhagyásra kényszerültem. Ennek oka ’93 novemberben egy balesetből kifolyólag a TH12 és L3 gerinccsigolyáim kompressziós törése. Ezt követően hosszas rehabilitációra szorultam, és folyamatos fájdalom kísérte mindennapjaim egészen a keleti gyógyító eljárásokkal való találkozásáig.

Nem titok, fokozatosan veszítettem el a jövőképem és lehetőségem a mezőgazdaságban való elhelyezkedésre. Ekkor éreztem meg először, hogy az egyetlen esély az életben, ha magamnak teremtek esélyt, helyet a világban. Lehet másokat okolni, lehet elvárni dolgokat – de semmi értelme. Valahol neki kell állni annak, amire lehetőség van.

Ahogy fent írtam, 1990-ben elkezdtem vásárra járni régi használt holmikáim árulni, majd a bevételt visszaforgatva különböző termékekkel kereskedtem a csokoládétól a gyerekjátékokon keresztül a ruházatig. Ebben a közegben sok új emberrel ismerkedtem meg, majd hatásukra elkezdett Network Marketinggel foglalkozni. És innen egyik ügy adta a másikat. Megjelentek a „tanítók” az életemben, különböző bőrben és ruhában – de mind a mai önmagam felé terelt.

1995-2000 között elkezdtem nyelvet tanulni, rengeteg személyiségfejlesztő tanfolyamon vettem részt, több száz fejlesztő hanganyagot hallgattam, rengeteg könyvet olvastam, és ebben az évben találkoztam a Dr. Mikao Usui módszerére épülő tradicionális Reikivel valamint a hagyományos kínai orvoslással (HKO) is, melyek nagy segítséget nyújtottak a régi sérülések enyhítésében.

Első „hivatalos” munkahelyem Brown & Root Serv. Corp. cégnél mint material controller voltam. Ebben a munkahelyben kimerült hagyományos alkalmazotti létem, a függetlenséget választottam.

1999-ben újra beültem az iskolapadba, találkoztam a non- profit szférával, Térségmenedzser, Non-profit Menedzser és Non-profit ügyintéző végzettséget szereztem. Mindez meghozta a motivációt és a tudást, hogy barátaimmal létrehozzam a Non-profit Szektorért Alapítványt (NOSZA), mely szervezet a térség meghatározó civil szereplője lett a kétezres években.